Ingyenes digitális könyvtárak és archívumok: útmutató kutatóknak
Az elsődleges forrásokhoz régen egy fizikai archívumba kellett ellátogatni. Ma ennek az anyagnak egy hatalmas része — történelmi újságok, nemzeti könyvtári gyűjtemények, kormányzati iratok, multimédiás archívumok — digitalizálva és ingyenesen kereshetővé vált online. A kutatók számára a kihívás a hozzáférésről az felfedezésre tolódott át: tudni kell, mely archívumok léteznek, valójában mit tartalmaznak, és hogyan kereshetők bennük hatékonyan. Ehhez az útmutatóhoz kapcsolódva böngészheted a teljes digitális könyvtárak és archívumok jegyzékünket.
A digitális archívumok fő típusai
A nemzeti és állami könyvtárak általában a legnagyobb és legmérvadóbb digitalizálási projektek, amelyek gyakran egyetlen ország évszázadokra visszanyúló újságjait, könyveit, térképeit és kormányzati dokumentumait fedik le.
Az egyetemi és kutatói könyvtárak gyakran egy intézmény kutatási erősségeihez kapcsolódó speciális gyűjteményeket tartanak fenn — jellemzően kisebbek, mint a nemzeti könyvtárak, de olyan anyagot tartalmaznak, amely máshol sehol nincs digitalizálva.
Az újságspecifikus archívumok egyes kiadványok teljes évfolyamait digitalizálják, néha több mint egy évszázadra visszamenőleg — ez különösen értékes a társadalomtörténeti kutatás számára, hiszen az újságok olyan hétköznapi részleteket rögzítenek, amelyek ritkán maradnak fenn a hivatalos iratokban.
A multimédiás és audiovizuális archívumok rögzített adásokat, filmeket és fényképeket tartalmaznak, amelyekhez eltérő keresési stratégiák szükségesek, mivel ezek sokkal inkább a kézzel bevitt metaadatokra támaszkodnak, mint a teljes szöveges keresésre.
Keresési stratégiák, amelyek valóban időt takarítanak meg
- Kezdd a metaadatokkal, ne csak a teljes szöveges kereséssel. Ha kulcsszó szerinti keresés előtt szűrsz dátumtartomány, kiadvány, régió vagy nyelv szerint, az általában sokkal gyorsabb, mint utólag átválogatni a teljes szöveges találatokat.
- Számíts az OCR-hibákra. A digitalizált történelmi szövegek nagy részét gép olvassa be, és a régebbi vagy gyengén szkennelt dokumentumok gyakran tartalmaznak felismerési hibákat. Ha alternatív írásmódokat próbálsz ki, vagy dátum szerint böngészel kulcsszavas keresés helyett, olyan anyagokra bukkanhatsz, amelyeket egyetlen keresés kihagyna.
- Jegyezd meg, mi nincs még digitalizálva. Ha egy gyűjtemény nem jelenik meg egy keresésben, az nem jelenti azt, hogy az anyag nem létezik — csupán azt, hogy talán még nincs digitalizálva, vagy egészen más intézménynél található.
Ne hagyd figyelmen kívül a nemzetközi és nem angol nyelvű forrásokat
A kutatók, akik egy adott nyelven dolgoznak, gyakran alapértelmezésben az ugyanazon a nyelven elérhető archívumokhoz fordulnak, pedig a releváns anyag jelentős része — különösen nemzetközi témák vagy összehasonlító kutatás esetén — olyan archívumokban található, amelyek soha nem bukkannak fel egy azonos nyelvű keresésben. Ez az egyik legpraktikusabb felhasználási módja egy többnyelvű indexnek: a saját nyelvi forrásjegyzékünk megkönnyíti, hogy kiindulópontot találj egy olyan nyelven, amelyen egyébként nem is tudnád, hogyan kell keresni.
Kutatásod rendben tartása
Néhány szokás hosszabb kutatási projekteknél is megtérül: jegyezd fel a pontos archívumot, a gyűjtemény nevét és a hozzáférés dátumát mindenhez, amire hivatkozni tervezel, mivel a digitális gyűjteményeket időnként átszervezik; vezess egy folyamatos listát az „ellenőrzött, de nem talált” forrásokról, hogy ne ismételd meg a kereséseket a következő alkalommal; és térj vissza időről időre a nagyobb archívumokhoz, mivel a digitalizálás folyamatos.
Egy kiinduló ellenőrzőlista
Amikor egy ismeretlen területen kezdesz kutatni, érdemes feltenni a kérdést: melyik nemzeti könyvtár fedi le ezt az országot vagy időszakot; van-e olyan témaspecifikus vagy egyetemi archívum, amely egy általános gyűjteménynél mélyebbre mehet; érdemes-e nem angol nyelvű forrásokat is megnézni, még akkor is, ha a kutatás egyébként egy nyelven folyik; és releváns-e egy multimédiás archívum a szöveges források mellett. A digitális archívumok rendkívüli mennyiségű elsődleges anyagot tettek ingyenesen hozzáférhetővé — a megmaradó készség az, hogy tudjuk, hol kell keresni.